Tanárbúcsúztató Judit néni számára
Időpont: 2005. szeptember 1.
Iskola: Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola.
Osztályfőnök: Kis Judit.
Osztály: 9. e.
Osztályterem: I./2.
A középiskolai tanulmányaink első adatai.
Néhányan ismerték már egymást az új osztályban; csoportokban az ismerős arcok, párokban a legjobb barátok, egyedül az ismeretlenek. Judit néni pontosan csengőkor toppant be hozzánk, és rögtön egy osztályképpel kívánta megőrizni e nemes pillanatot. Előre felkészülvén név szerint ültette le a diákokat helyükre. Első dolga, hogy bemutattassa az osztály tagjait egymásnak, mint ahogyan az egy jó osztályfőnökhöz illik. Az összekovácsolódás első szakasza megtörtént, lássuk hogyan tovább! 2005 karácsonyán Önnek kellett utasítania az osztályt, mit hova és miképpen rendezzük a bútorokat. 2006 karácsonyán csak egy keveset kellett győzködnie minket, 2007 karácsonyán már egyáltalán nem kellett erőfeszítéseket tennie ennek érdekében.
Tanulmányaink során sok tanár fordult meg éveink alatt. Minden tanárt fájó szívvel búcsúztattunk, és most a leginkább fontos tanárunk hagy el bennünket. Az örökösen állandó osztályfőnökünk egy másik tanárunk kezébe adja stafétabotját, hogy a statisztika elemeit továbbmélyíthessük. Sajduló szívvel fogadtuk a hírt, miszerint Judit néni pályaváltó tettre készül.
Judit néni!
Köszönjük, hogy több mint 3 évig az osztályfőnökünk lehetett. Köszönjük, hogy több mint 3 évig a közgazdaságtan alaptanait fektette le nekünk. Köszönjük, hogy több mint 3 évig egy rendkívüli tanárt ismerhettünk meg osztályfőnök és mint barát személyében. Nem feledjük el az emlékezetes aranyköpéseket sem!
Beszédemet egy idézettel zárom:
„Most úgy érezzük, mintha elvettek volna tőlünk valamit. Bezárult egy ajtó, ami mögött már csak emlékeink vannak. Csak most értjük meg igazán azt, ami elmúlt! Számoljuk a perceket, kinyújtanánk az időt, ha lehetne. Csupán egy óráért könyörgünk, de nincs tovább!”
Így kívánunk szép életet Judit néninek és családjának!
A 12. ef osztály tanulói |